Alighogy kiért a barlangból, s ismét bokáig merült a rizsföld nedves talajában, a shinobi futásra váltott, majd még tovább gyorsított. Az Elrebbenő test csupán apró szélfuvallattal jelezte, hogy a mezőn imént még állt valaki. Minden erejét beleadva sietett, s mégse merült ki különösebben, mikor pár órával később végre elérte célját. A Nyak országa jelentéktelen kis terület volt - meglepő módon azonban a kastély egykor impozáns látványt nyújthatott. A tömzsi, de magas falú, erődszerűen zömökre tervezett épület romokban állt, az egymás hegyén-hátán heverő falmaradványokon moha tenyészett.
Karmos megállt odakint, fejét felemelve a levegőbe szimatolt, majd hasra feküdt, s fülét a földre tapasztotta. Kisebb nagyobb állatok motoszkálását észlelte, a régi toronyban madarak fészkeltek. Mindezek nem jelentettek veszélyt. A nukenin érzékelte az általa keresett tárgy helyét, lent mélyen, a föld alatt, azonban még egy jelenlétet is észlelt, nem csak hang, de chakra alapján is. Egész biztosan nem állat volt, sőt, a chakramennyiség képzett ninjára utalt. A torszülött lassan feltolta magát, négykézláb indult meg, hogy a fal romjain felkúszva jusson odabentre.
Az idegen minden jel szerint sokkalta képzettebb volt, mint a Karmosnak mostanában jutó ellenfelek, s a tébolyult szinte biztos volt abban, hogy a másik is érzékelte őt. Ennek ellenére azt tervezte, levadássza őt, mielőtt megkeresné a fókuszt. Végülis ha befelé megöli, kifelé már nem állhat az útjába...
