//Pakkun//
Megjelent előttünk újdonsült mesterünk, és máris osztotta az észt, hogy már rég a kiképzőterepen kéne lennünk, és hogy siessünk már. Eléggé furán néztem a csávóra. Megítéléseim szerint 18-nál nem lehetett több, de mégis megvolt a maga stílusa. Ruhájából nem kifejezetten vettem volna le elsőre, hogy shinobi, hiszen fekete öltönyben és piros nyakkendőben tolja. Azonban hirtelen boldog lettem, mert rádöbbentem, hogy nemrég még csapatom sem volt, és macskákat kellett fognom egymagam, most meg vannak társaim (barátaim!) és egy elég fura senseiem. ~Micsoda kalandok várhatnak ránk! Küldetések tömkelege, együtt fogunk fejlődni, míg mi leszünk a legerősebbek. Bár... azért legalább egy lány jöhetett volna a team-be, mert így egy kicsit ... mindegy is. A lényeg, hogy első benyomásom jó legyen a sensei-re (ami az esetek 90%-ban ugye bár nem sikerül), illetve hogy többet meg tudjak tőle. Nagyon sokat szeretnék még tanulni!~ ez a kisebb gondolatmenet ment végig az agyamon, majd mosolyogva úgy döntöttem, hogy elindulok a többiek társaságában a kiképzőterepek felé.

Amikor a senseiünk először megjelent, elégé elcsodálkoztam azon, hogy milyen fiatal, de a szemében volt valami tekintélyt parancsoló. Ezért felkeltem a fa árnyékából, és elindultam a kiképző terep felé. A legjobban az öltözete ragadta meg a figyelmemet. ~Mien shinobi hord fekete zakót, és piros nyakkendőt, de igazából mindegy is.~ Matsu arcán először megdöbbenés, de aztán öröm látszott. ~Úgytűnik neki nem lesz baja a senseiünkkel.~ Ránézek Benkei Matayashire hogy leolvassam az arcáról az ő véleményét....

~Hogyazanyádhétszentségibennézelmárkiember?!~ Első gondolatom nagyjából ez volt. Ez a srác alig több 18 évesnél. Piros nyakkendő és... áhhh.....hagyjuk... Mindegy , biztos tudhat valamit ha már csapatot kap. Remélem tud egy két jó jutsut.
Hirtelen észreveszem Junichirot , ahogy engem fürkész. Összemosolygunk. Szerintem nagyjából ugyanazt gondolhatjuk.
-Ideje már a kiképző terepre menni- hallom Yari hangját másodszor is miután bemutatkozott. Kényelmesen feltápászkodtam , és elindultam újdonsült csapatom nyomában a kiképző terep felé. Végre túl vagyunk az első találkozáson.

A sensei tudatta velünk, hogy késtünk, mjad megkért minket, hogy mutatkozzunk be. Nem gondolkoztam sokat, elsőnek akartam mesélni magamról...
- Jólvan, akkor kezdeném én. -kezdtem el a még nem túl jól összerakott beszédemet.
- Nos... Tatsuko Matsu vagyok, a fű ország shinobija. Sosem jártam még az országon kívül, a rejteket sem hagytam el túl sokszor még. A célom az, hogy jó legyek, hű társaim oldalán, és naggyá tegyem az országunkat. Nem is tudom igazán miben vagyok jó, talán mindenben egy kevéssé. Meg hogy akárhol akármilyen szituációban le tudjam magamat égetni... az nagyon megy. Igazából különösen nincsen meg a stílusom, most azon dolgozok, hogy az alakuljon ki. Hiszen semmiből sem vagyok rossz, de kiemelkedően jó sem. Ez így nem pálya. Azt hiszem majd a későbbiekben a genjutsut szeretném kombinálni a ninjutsuval és így erőssé válni. Ömm... nem tudom, mit mesélhetnék még magamról. Ha esetleg van valami kérdés arra szívesen válaszolok, amúgy meg azt hiszem rólam ennyi lenne. -fejeztem be kis monológomat. Végére megint sikerült elmosolyodnom. Ez után kissé kíváncsian körülnéztem, hogy mik voltak a reakciók, illetve vártam hogy valaki elkezdjen mesélni magáról.

Tatsuko beszámolója átlagos volt. Azt hittem hogy pörögni fog mint eddig is... De igazából mind1 túl sokat nem tudtam meg arról hogy, hogyan kell majd vele együtt dolgoznom. Kiléptem és elkezdtem mesélni. - Akimitsu Junichiro vagyok. Ebben az országban vagyok genin. Csak az alap ninjutsukat ismerem, és nem tudom még hogy milyen elemi beállítottságú vagyok. Fegyverem nincs sok, csupán 5 shuriken és egy a
szamuráj kard. Az utóbbi az apám után maradt rám. A szamuráj karddal tanultam meg bánni legjobban a shinobi fegyverek közül. Kunai-al elég nehezen tudok célba dobni, de shurikenekkel elég pontosan dobok. Édesanyám egy gyógyító. A célom hogy felemelkedjek az apám szintjére mint shinobi, és én is egy fontos nindzsája legyek a falunak. Valamint hogy a kardommal való harci stílusomat tökélyre fejlesszem. A harci stílusom inkább egy szamurájéra hasonlít mint egy nindzsáéra.- Ezzel befejeztem a beszédemet és visszaléptem a sorba. Benkeire néztem és figyeltem hogy ő mit fog mondani.

~Nagyon faxa , megint én vagyok az utolsó....~ Miután túltettem magam a döbbeneten , hogy ez most tényleg a senseiünk , én is elkezdtem kis mondókámat két csapattársam , barátom után.
-Benkei Matayashi vagyok , a Fű falu shinobija. Genin rangú vagyok. A családomban mindenki aki ninja (volt/van) tűz beállítottságú. Eddig egyetlen egyszer sikerült csak egy lángcsóvát lehellnem , de nem is kezdtem el még a beállítottságomat gyakorolni. Inkább a közelharcot szeretem , és az alap ninjutsukat tudom , a családomnak van egy saját genjutsuja is , de azt még nem sikerült elsajátítanom. Taijutsut nem tudok , csak a küzdősportokból merítem tudásom. Szeretném a tűz beállítottságom miatt megtanulni az összes ehhez az elemhez kapcsolódó ninjutsut. Háát ennyi......-
Befejeztem mondókámat és a senseire néztem.

Senseiem nem volt túl lelkes, de ez nem érdekelt különösebben. A lényeg az volt, hogy én mindent megtegyek a sikerért.
- Igenis! - hadartam miután kiadta az első feladatainkat. ~A fizikai munka csak akarat kérdése. ~ Így hát el is kezdtem futni,hogy teljesítsem a távot. Amint végeztem a futással, egyből csináltam a fekvőket és felüléseket. Kissé megizzadtam a végére, de úgy éreztem, hogy megérte.

~20kör futás , 100 felülés és fekvő , ..... egyre jobban bírom ezt a csókát...~ Elindultam Matsuval a délelőtti testedzésre , legalább nem egyedül kell mennem. Miután lefutottuk a köröket nekiálltunk a fekvőknek és hasizmoknak. ~Vajon mit csinál Junichiroval?..Majd megkérdezzük tőle~ Az utolsó 10 fekvőt egy kézzel csináltam meg, hogy megmutassam a többieknek,ilyet is tudok...~Ezt neked Yari. Remélem ma még valami komolyabbat is fogunk csinálni a fekvőknél...Ahogy elnézem nagyon egyikünk sem szorul rá~ Majd fojtattuk a hasizmokkal végül befejeztük és elindultunk vissza a senseihez és Junichirohoz. ~Azért nagyon ajánlom Yarinak , hogy ne csak minket szivasson~ És ezzel a gondolattal az agyamban ballagtam visszafelé.

Miközben a többiek elindultak a köröket futni, odaálltam a sensei elé. Még mindig nem szoktam meg a ruházatát, de most nem volt kedvem ezen vigyorogni. Tudtam hogy lassanként meg fogom tudni az elemi beállítottságomat. Elkezdett járni az agyam az elemeken. Tűz, víz, föld, szél és villám. Nekem valószínűleg a szél elem jönne a legjobban a szamuráj stílusomhoz, mivel azzal lehet legjobban átvágni a tárgyakon, de nem dönthetem el, hogy milyen lesz az elemi beállítottságom. Az a csakrámon múlik. Szóval ott álltam a sensei előtt, és kíváncsian vártam hogy miként fogja megállapítani hogy milyen a csakrám....

A sensei egy papírdarabot adott a kezembe, ami lehetővé teszi hogy megállapítsuk hogy milyen elemű a csakrám. Elkezdtem csakrát áramoltatni a papírba, ami ettől hirtelen kettévált. Nagyon megörültem ennek hiszen ez jött a legjobban a stílusomhoz.
- Szél! Végre megtudtam hogy milyen elemű a csakrám. Mi a következő feladatom sensei?
Egy kis mosollyal néztem rá a senseire és vártam a következő feladatomat amit teljesítenem kell.

~Nagyon jó , most duplázza az adagot....Miért nem tudtunk volna valami normális tagot kifogni?!~ Miközben Matsuval futottunk egy pillanatra ránéztem Junichirora és egy papírdarabot láttam a kezében. ~Sejthettem volna ....Yari papírral teszteli , hogy milyen beállítottságú a csakrája~ Hirtelen észrevettem hogy kettéválik a papír.~ Várjunk csak ...Ez azt hiszem szél elemre utal...És hogyha én tűz vagyok ő meg szél akkor egyrészt fel tudja erősíteni az én támadásaim , másrészt ő szamuráj , a stílusához ez a legjobb elem!~ Ilyesfajta szép gondolatokkal indultam neki megcsinálni már másodszor a fekvőket és felüléseket.